Terepgyerek - a természet, mint a gyermekeink tanítómestere - edzés hegyen-völgyön

Szokásunkká vált, hogy nem nagyon gondolkodunk el azon, kinek adjuk vagy nem adjuk át a gyerekek nevelését. Neveli őt az anya, az apa (jó esetben nem külön-külön), neveli őt a tanár (aki olyan, amilyen, nem áll módunkban alakítani a helyzetet, legalább is látszólag), neveli őt a társadalom, (azzal, hogy gátlástalanul engedélyezi szinte minden határon túlmenően a reklámokat, és azzal, hogy a társadalmi helyzetbe belefásult szülők, otthon a csem,etén verik le a feszültségeiket), nevelik őt a barátok, ami teljesen természetes, és a birkaszellem miatt néha jókora veszélynek teszik ki magukat, ha a vezérürü agyatlan.
 Manapság csak egyvalami (szívem szerint azt mondanám valaki) nem neveli őket eléggé: a természet.
Ha hétvégén valaki kimegy a természetbe, már nagy természetjárónak kiáltják ki, hiszen a többség dehogy a természetbe megy, sokkal inkább PLÁZÁKBA, ahová a gyermeket is elhurcolják, aki elkábulva a tömegtől, a szagoktól, a rémisztő szín és fénykavalkádtól, elbutultan, és letompultan tűri a számára megbetegítő helyzetet. Persze először ágálnak: Hányszor láthatjuk a magát földhöz verő kétéves hisztis kisdedet, aki még lázad a szervezetét ért terror ellen, és idegösszeomlást kap a zajtól, bűztől és a rengeteg ember hatásától.
Mindenki tudja, hogy nem erre lenne szüksége, de csak kevesen tesznek a kedvére. Hiszen nem miatta megyünk a Plázákba.
A reklámok által megbolondult és felkorbácsolt szerzési vágyaink kielégítése, az ízfokozók által elkorcsosult ízlelőbimbók kielégítése és az agy képigényének kielégítése hajt minket, nem is tudva, nem is gondolva arra, hogy mindez jól átgondolt tervek szerint zajlik. Hogy sokan sokféle módon keresnek vagyonokat azzal, hogy tanácsokkal látják el a kereskedelmet: hogy mi mit és hogyan szeretünk látni, mit és hogyan veszünk észre a legjobban, az árakat, hogyan kell úgy megalkotni, hogy megtisztelve érezzük magunkat, ha kifizethetjük és hogy melyik a pillantásunknak  az a "sarka" amit meg kell célozni ahhoz, hogy észre se vegyük, amikor megvesszük az árut.
Hogy mi erre a bizonyíték? Nagyon egyszerű. Csak gondoljuk végig: A legtöbb ember manapság állandó panaszáradatban tölti a napjait, hogy mennyire rosszak az anyagi körülményei. De ha bemegyünnk egy multi bevásárlóközpontba, mit látunk? A hatalmas (ÉS NEM VÉLETLENÜL HATALMAS) bevásárló szekerek mind pupozásig megtelnek az élelmiszernek csúfolt műanyag kajákkal, felesleges huszonharmadik ruhával, szinezékkel tömött jégkrémmel, a vágóhíd hulladékából eszkábált fasírozottal és virslivel, a hormonokkal és antibiotikumokkal kezelt embertelenül tartott állatok zsírjával és húsával, a növényvédőkkel, érlelésgátlóval és érlelésserkentővel telenyomott műzöldségek áradatával, és miég ezer más fel nem sorolható szeméttel. Mindezt betesszük a bevásárlószekérbe, mert aki nem pakolja teli, az csóró. És ki szeret csórónak látszani? Ráadásul ez ma jaj, de olcsó, azt meg láttam a szomszéd csajon és annyira jól állt neki. Ugyanabba a csapdába sétálunk bele hétről hétre és rángatjuk magunkkal a gyerekeket, akik tehetetlenek, hiszen teljes mértékben a mi példamutatásunktól függenek.
Többek között ez az alaphelyzet indította el a TEREPGYEREK mozgalmat, aminek a célja az, hogy az országban minél több gyermek szabaduljon el az eddig megszokott ártalmas életmódjától és kapjon gyógyírt a természettől testileg és lelkileg egyaránt.
A természet bölcsessége képes megtanítani a gyermeket a kitartásra, az erőre, a változás lehetőségére és képességére, az örökké újrakezdés csodájára, a célok szövevényes összefüggéseire, a világ rejtett titkaira: a mértékletességre, a bátorságra, az igazságosságra és az alázatra. Csupa olyan erény, amire ma nemigen jut idő. De ami a legszebb, hogy mindezt szavak nélkül teszi. A gyermek jelenléte egy olyan világban, ahol senki nem vesz el többet, mint, amire szüksége van, ahol a felhalmozás megáll a téli mogyorógyüjtésnél, ahol a sárguló és pirosló levelek szépsége és méltósága tiszteletet ébreszt, ahol ha eltévedsz, tudod, hogy társakkal vagy, ahol megélheted, hogy a folyó mindíg ugyanaz, de soha nem léphetsz bele kétszer ugyanabba a vízbe , ahol megszámlálhatatlan csillaggal a fejed felett átélheted apró mivoltodat, mégis tudod, mert a csendben megérzed, hogy a hajad szála sem görbülhet meg anélkül, hogy odafent ne tudnának róla.
Manapság nincsenek filozófusok, akik jöttükben mentükben okítják a népet (ifjút és vént), mert annyira a szemünk előtt van minden, hogy észre sem vesszük az igaz szót és nehéz kiválasztanunk a helyeset.
Milyen egyszerű a dolga annak, aki arra törekszik, hogy összezavarjon bennünket. Elég, ha elénk tárja a világ minden csillogását és így szól: "Néked adok a világon minden hatalmat, ha követsz engem." - néhányunknak talán ismerős ez a mondat. Mintha ez csendülne fel mindenből, amit erőszakkal az arcunkba nyomnak.
A gyermekeink még tiszták. De nincs túl sok időnk, Ha elérik a 13-14 éves kort és nem kapták meg azt, ami a lelküknek gyógyír és balzsam lehet, elfordulnak tőlünk, az igaz elvektől és megkezdik fáradtságos kálváriájukat: a harcot a hatalomért, az érvényesülésért, a pénzzért, aminek sem lényegét sem  célját nem értik és nem ismerik.
Alig pár évünk van tehát. Amíg megóvhatjuk érzékeny kis lényüket a felgyorsult, technokrata nihiltől, tegyük meg. Ha a természet erejétől duzzadón később kerül csak kapcsolatba az internettel, a VERSENGŐ VILÁGGAL a nemtörődöm, megfásult emberekkel, az igazságtalansággal, a csalással, a kételkedéssel, a bizalmatlansággal és a félreértések és félelmek okozrta rosszindulattal, sokkal nagyobb eséllyel állja meg a helyét, és teremt magának élhető életet egy élhetetlen világban.
Súlyos szavak ezek egy súlyos helyzetben, ahol sokféle módon, hátráltatják a jóra törekvőt és felmagasztalják a csalót, a hazugot, a törtetőt. Nem egyszerű tisztának és erkölcsösnek maradnunk manapság. Ha nagyban folyik a lopás és a csalás, akkor a kisember felhatalmazva érzi magát, hogy ő is azt tegye kicsiben. És ha a belső törvény vékony hártyája átszakad, akkor a lélek meghasonlik és letompul, hogy ne kelljen végignéznie, ahogy önmaga elveivbel kell szembemennie. 
A természet azt az erőt és kitartást adja meg nekünk, amivel kiállhatjuk a kísértések próbáját. Amivel emberek maradhatunk egy ösztönvilágban. Amivel magasztos célokat követhetünk és tiszták maradhatunk.
A terepgyerek program nem versenyezteti a gyermeket, ha csak maga nem akarja azt. Nem teremt a gyerekek közt versenyhelyzetet, hogy ne egymás ellen, hanem egymással sportoljanak. A gyakorlatok az erdőben a patak mellett, a fák és bokrok között zajlanak. Saját maguk építik meg az akadályokat, amiket aztán átugranak, megkerülnek, megmásznak. A terep újra és újra más és más arca változzatos és mindíg izgalmas élményt nyújt számukra. A domb megmászása nem ugyanaz tavasszal, amikor kemény a föld, nyáron, amikor puha a homok, ősszel, amikor avar borítja, vagy télen, ha havas és jeges. Az egész olyan, mint egy velünk együtt változó mesekönyv, amit nagypapának hívnak és a mesék úgy csordogálnak elő a lelkéből a csodálkozó fülecskék hallatán, mint egy kifogyhatatlan forrásból.
A terepgyerek program arra törekszik, hogy a gyermek szabadon döntsön az életkorának megfelelő helyzetekben, de ne váljon szabadossá. Igyekszünk a jó példával egyfajta tekintélyt adni számukra, amit szeretettel és odaadással követhetnek, mert ez az alapja minden felnőttkori alkalmazkodási képességnek, ami szabadságból és nem szolgaságból fakad. Aki soha nem követett egy nála nagyobb, általa tisztelt embert, az később jobban hajlik a deviáns, antiszociális, lázadó, csakazértsem viselkedésre, ami csak egy látszatszabadság. Ha mindig azzal ellentétesen viselkedünk, mint amit mondanak nekünk, csak mert nem akarjuk azt tenni, amit mondanak, azzal pont annyira kiszámíthatóak és rabok vagyunk, mintha mindig azt tennénk, amit mondanak. Mindkét embertípus könnyen kiszámítható és irányítható, ha valaki okosan használja őket a céljaira.
Ezért mi arra a feladatra vállalkoztunk, hogy egy harmadik verziót alakítsunk ki magunkban és a gyermekekben: a tudatosan gondolkodó, jelenlévő, szabad embert.
Az edzések futás, biciklizés és úszás. A futás és bringa a természetben zajlik, az úszás medencében. Hat-nyolc éves kortól egészen tizenhárom-tizennégy éves korig várja a gyermekeket a TEREPGYEREK program egyenlőre csak Solymáron, de hamarosan Budapeste hegyei között illetve több vidéki város környékén is.

A "gyorshajtó" kerékpáros halála. Micsoda kamuzás folyik!

Az eszem megáll attól, amit egyesek megengednek maguknak a "jó ügy " érdekében!
Történetesen teljesen első kézből ismerem a sztoryt, olyanoktól, akik ott voltak, amikor a kerékpáros elhunyt.Egyik sem mentős vagy erdész!!!
A kerékpáros, aki állítólag gyorsan hajtott, csak azt nem értem, hogy hogyan, amikor épp hegynek felfelé ment, amikor elesett. Egyenes erdei útszakasz, kanyar vagy autó sehol, max 15-el ment, de itt még Armstrong sem ment volna sokkal gyorsabban felfelé. Nem kellett őt külön megtalálni, mert egy csapat túrista szeme láttára esett össze, akik azonnal segíteni próbáltak neki. A férfi egyértelműen rosszul lett és nem csak úgy elesett a kerékpárjával. Nem veszélyeztette sem magát, sem  másokat, nem volt részeg, nem sértett semmilyen szabályt, sem erdeit sem morális szabályt, szemben azokkal, akik mindenféle gyorshajtásról hablatyolnak, meg arról, hogy ki is találta meg és mikor jött a mentő.
Azon méláztam, vajon mit gondol most az elhunyt biciklista azokról, akik felhasználva  a halálát, saját propagandájukat kívánják erősíteni, vagy elrémíteni másokat attól, hogy a szabad levegőn az erdőben sportoljanak, mozogjanak, mert lám az totál életveszélyes. Mit gondol, mit érez mindennek a láttán? És mit fog gondolni és érezni majd az, aki gátlástalanul felahasznál bármit a céljai elérésének érdekében?
És mit éreznek a családtagok, amikor szerettükkel és a róla szóló valótlan adatokkal van tele a sajtó és minden média. Én elképzeltem...

Miért támogatunk legális idő-ajándékkal egy halálos szenvedélyt

Bárhova megyek, legyen az egy önkormányzat, vagy egy ABC, vagy bármilyen hivatal, mit látok? Hogy a kedves dolgozók egy számukra külön fenntartott helyen szívják a cigit, szivart, pipát, bármit, amivel pótolhatják gyermekkori orális hiányukat. Az egy dolog, hogy rengetegen egyáltalán nincsenek  tisztában azzal, milyen idétlenül néznek ki füstölgő cumipótlójukkal, de az már aggodalomra ad okot, hogy felnőttként nem tudják kellő önfegyelemmel átgondoni: vajon mi a fenéről szól az a tény, hogy napjában többször halálos mérget szívnak el, nem csak maguknak ártva, de mindenkinek, aki a  közelükbe megy?

Végképp furcsának tartom, hogy bár a dohánygyárak nagy betűvel kötelesek jelezni az áru MÉRGEZŐ mivoltát,  állami hivatalokban erre mégis külön idő-ajándékot adnak a dolgozóknak, mondván, hogy ha ezt nem kapják meg a cég jár rosszabbul, mert olyan idegesek lesznek, hogy nem tudnak dolgozni. Már bocsánat, de ez olyan, mintha  egy sereg bűnözőt alkalmaznék, akiket néha el kell engednem kicsit rabolni, meg egyéb orgazdaságot véghezvinni, különben idegesek lesznek, hogy a kiesnek a megszokott tolvajtempóból.

A drogosokat miért elvonóra küldjük, ahelyett, hogy időt adnánk nekik, hogy belőjék magukat. A legtöbb drogoson alig venni észre, hogy beszívott, mégis bármelyiket kirúgnák a hivatalból, ha kiderül. A dohányzó ember folyamatos légszomjjal küzdd, mert a nikotin eltolja a légzés és a szívritmus összhangját. 72 ütésre nagyjából 18 levegővétel jut egy átlag embernél. Ez egy 1:4 hez arány, amit a nikotin jócskán eltol. Az állandó oxigénhiány pánikközeli állapotot idéz elő a tudattalan szférában. Ez az oka az állandó nyugtalanságnak és idegességnek.

A sors iróniája, hogy a ciginek nyugtató hatása is van, amit persze sokkal inkább érzékel a páciens, mint a tudattalan pánikot a lelkében, vagy a szív-légzés ritmus elváltozását.

Az viszont jó hír a számomra, hogy ha elkezdek is dohányozni, az semmilyen hivatalos hátránnyal nem jár számomra, mert a biztosító ugyanúgy biztosít, a TB ugyanúgy kifizeti a betegségeimet, akkor is, ha az egyértelműen a dohányzás következménye. A tüdő kisebb-nagyobb problémái: allergia, asztma, rák, fertőzések,  érszűkületet, a vér-szennyezés,  elsavasodás, köszvény, izületi gyulladás, mind mind ingyen és bérmentve.... vagy várjunk csak?

Dehogy ingyen és bérmentve: azok a hülyék fogják kifizetni az én jó kis kezeléseimet, akik mindennap futnak a szabad levegőn, soha nem dohányoztak, orvost akkor látnak, ha az tanácsot kér tőlük, hogy miként kell lefogyni 60 kilot, és a jótét lelkek szívósan elélnek 80-90-100 évet, mert bio kaján élnek, szeretik egymást és még sorolhatnám, mi mindent tesznek azért, hogy minél tovább fizethessék az én saját szanvedélyemből fakadó problémáimat.

Hiába na! Ja igen! Még egy csomó plussz elszarható percet is kapok bármelyik munkahelyen, hogy szennyezhessem a levegőt, a tüdőmet és minde betévedő embert, ami külön öröm. Tényleg! Ebben az országban megéri dohányosnak lenni. Talán kicsit sokba kerül, mert meg kell venni a cigit. De ha így haladunk, ha ennyire támogatja az állam a dohányzást, hamarosan eljutunk oda, hogy nem csak kajajegyeket fognak osztani fizetéskiegészítésképpen, hanem dohányjegyeket is.

HÉTHY ZSÓFI második a szendvicskrémversenyen

Tegnap a piliscsabai fesztiválon - tudjátok, amit beharangoztam - nagyon jól éreztük magunkat. Nem mondom, hogy nem volt a végére mindenki hulla, de nagyon jól sikerült. A szendvicskrémverseny helyszínén folyamatos tolongás volt. Az emberek egymás szájából kapkodták ki a falatkákat. A krémek isteniek voltak. A zsűri első helyezettje egy fetával töltött paprika volt, a második pedig HÉTHY ZSÓFI szárított paradicsomos krémje!!! A harmadik helyezett pedig egy csicseriborsó krém. A háromból kettő vega. A közönségszavazatok első helyezettje pedig az általam készített pecsenyezsír lett.
80 gyerek indult a versenyeken és 200 felnőtt. Ami nagyon nagy dolog, ha belegondolunk abba, hogy a páyák nehézségi foka egy xterra versenyével vetekszik. Persze nem a kicsiké. Aki nem tudja mi az az Xterra-verseny, annak elmondom, hogy egy extrém nehéz tereptriatlon. A bringapálya gyakran olyan durva, hogy én még gyalog sem mennék le rajta.
Kint volt a Jeep gépkocsi márkaforgalmazója, és lehetett tesztvezetni.  Láttunk részeges kung-fu bemutatót, meg nem részegeset is. Kint volt a Napfényes cukrászda ultra-finom vega fagyival meg sütikkel, és Bödör Erzsi fincsámcsi ételekkel, amik szintén mind vegák. A slackline-on egész nap meneteltek a népek. Nem is csoda. Nagy a vonzereje annak az elképzelésnek, hogy egy szál szalagon kell keresztülmenned a 300 méter mély szakadék felett. Persze itt csak a szalag van a 300 méteres szakadék még hiányzik, de volt helyette Nedeczky Juli a Vodku együttessel. Az a Nedeczky Júlia, aki amellett, hogy varázslatosan klarinétozik, mellesleg megjárta a Himaláját és biztosan látott már 300 méteres szakadékot.
A Nahrin  a Just és a Biorganik ajándékaitól persze mindenki dobott egy hátast. Ki ne akarna magának, vitaminoktól mentes korunkban egy kis AFA-alga tablettát, meg jóízű és egészséges italokat, rágcsálni valókat. Krémeket a fájós lábára, izmaira, illatos olajokat stb.  De volt, aki megkaphatta a profibbnál is profi túrahátizsákokat, és egyéb outdoor cuccokat. a Lafumatól, a North Face-től a Salomontól. Na ott volt csak sóhajoktól nehéz a levegő!
Egyszóval minden pompás volt.
Legközelebb te is gyere!

Verseny hatalmas nyereményekkel

Képzeljétek, vasárnap bárki nyerhet egyet a legprofibb Casco bringás sisakok és szemüvegek közül, meg Lafuma hátizsákot is, aki elindul a Piliscsabán rendezett futóversenyen, bringa versenyen, vagy duatlonon. Lehet csapatban is. Fő, hogy gyere, mert, aki nevez és elindul az csúcs cuccokat nyerhet. Lesz szendvicskrém verseny is. Ott is klassz dolgokat lehet nyerni, bár nem tombolán, hanem aki a legfinomabb krémet készíti, az kapja.
De lesz Jeep bemutató, outdoor vásár, vegán finomságok, gyerekprogramok, Botmer játékok felnőtteknek és gyermekeknek. Most hozták meg a hátizsákokat, amit megnyerhetsz. Gyönyörűek!!! Lesz előadás a pénzről, ha még mindig nem tudnád, hogy miért nem vagy milliomos, és két koncert.. Szóval jól fogjuk érezni magunkat. Gyere el Te IS!!! Hozhatod a barátaidat (nekik is jut a fagyiból) vagy a párodat, gyermekeidet. Mindenki talál magának való programot.A gyerekversenyek 9-től indulnak, és aztán este hatig meg sem áll a buli. Piliscsaba Pázmáneum, 18-a vasárnap reggeltől estig! Várunk!

Sport és hosszú élet

Érezted már te is, hogy a francnak sincsen kedve felöltözni, kilépni a házból és elmenni sportolni? Én mindig ezt érzem. Kínszenvedés.És még véletlenül sem az ad erőt, hogy ettől egészségesebb leszek, vagy szebb, vagy ki tudja meddig fogok élni, mert az ereim makulátlanul mészmentesek lesznek és az izmaim csodásan ruganyosak. Nem. Az egyetlen, ami erőt ad, az az az érzés, hogy tudom, milyen lesz utána. Meg néha már közben is.
Semmihez sem fogató örömérzés kerékpározni. Ha elindulok, egyből fülig ér a szám. És ugyanezt érzem akkor is, amikor az erdőben futok és a felnézve a finom levélkék között átcsillog a kék ég. Olyankor elcsenek valamit isten-lényünk érzéséből. Mintha minden az enyém lenne, minden csak értem létezne és nekem széplene.
Bár ugyanezt érezném rendrakás, meg mosogatás közben!
A magyarok kövérek, tunyák, zsírosak, egészségtelenek. Ez eléggé hivatalos adat. Nem nagyon mozgunk. Ha csak kiteszem  a lábam az országhatáron, bármelyik irányban minimum háromszor annyi bringással és futóval találkozok mint itthon. Miért?
Persze nálunk nem túl frankó az utakon bringázni, mert az autósok zöme nekifutás nélkül agylobot kap, ha meglát egy biciklit. Rátapad a keze a dudára és kiüvöltözik a lehúzott ablakon, hogy csak úgy fröcsköl a nyála dühében. Így nem pompás bringázni.
Futni meg hol fusson a Pesti jópolgár, miközben nincs egy talpalatnyi hely szép Budapesten, ahová ne fúrta volna be magát a szmog és a bűz.
Mit teszünk hát? Elmegyünk kondizni. Aztán marhára meg vagyunk lepődve, hogy bár izmosak vagyunk és szépen barnára szolizottak, mégis megfagyunk már 19 fokban is és végigköhögjük a telet, végigtüsszögjük a nyarat. Ez jobb híján annak köszönhető, hogy a természettel már csak a természetazonos aromák formájában találkozunk. Szinte senki sem jár ki sportolni a természetbe.
Pedig pompás hírem van azoknak, akik mégis szívesen megpróbálnák. Attól tényleg helyrejönnek. Elmúlik a szénanáthaa, meg a téli nátha. Többé nem fázol. Egy szál pólóban járhatsz mínusz 5 fokig, mert a tested izzik, mint a kályha. Döbbenetes. Próbáld ki!!!

A só

Régóta tudom, hogy a túl sok só ártalmas. A magas vérnyomástól az ízületi panaszokon át a fejfájásig és a vizesedésig sok mindenért felelős. De hogy igazán mennyire nincsen rá szükségünk, azt akkor tapasztaltam meg, amikor a második gyermekem a pocakomban volt és én képtelen voltam megenni a sót. Ha valamiben só volt öklendezni kezdtem. Furcsa és egyben különleges élmény volt.
Az anyósom csodálatos főzési tudományának lőttek, teljesen kikészült, amikor bejelentettem, hogy képtelen vagyok elviselni a sót. Nem egyszerűen kevés sót akarok enni, hanem semennyit sem.
Akkor még nem értettem mi ez az egész. A kisfiam nőtt növögetett a pocakomban én pedig szorgosan öklendeztem, ha só volt az ételemben. Aztán pár hónap elteltével egyszer csak, mintha a világ fekete fehérből hirtelen színesre váltott volna, elkezdtem érezni az ételek valódi ízét, amit addig SOHA. Addig csak azt hittem, hogy az ételek ízét érzem, valójában a só és a többi fűszer által felerősített ízeket éreztem.
Most azonban valami egészen mást. Mintha az ízek negyedik dimenziójába léptem volna. A borsó, a köles, az uborka megannyi ízorgiaként omlott szét a számban. Semmihez sem fogható gasztronómiai élmény volt. Mindenkinek tudom ajánlani.
Amikor utána néztem, mi lehet ennek az oka, kiderült, hogy a magyarok amúgy is rengeteg sót fogyasztanak ugyan, de már egy kevés sótól is elzsibbadnak és olyan mintha kissé szedálnák őket. Nem sokat éreznek. Csak a felerősített ízeket. Többek közt ezért kajáltatnak velünk tonnányi nátrium-glutamátot, ami köztudottan egy erősen rákkeltő ízfokozó adalék.
Pár hónappal azután, hogy a kisfiam megszületett, kiderült, hogy csak egy veséje van. Ez azért érdekes információ, mert a só a vese legkíméletlenebb ellensége. És a szervezetem valamiképpen megérezte, hogy ennek a  gyermeknek nagyon nincsen szüksége sóra, hiszen csak egy veséje van. Hát ezért nem bírtam elviselni a sót. Furcsa egybeesés, nem? Mire nem képes az anyai szervezet!
Aztán sajnos visszaálltam a sóra, és ezt azóta is bánom. Elveszítettem hatot a szivárvány hét színéből.

Születés

Ugyanúgy élünk, ahogy megszülettünk. Aki gyorsan és komplikációmentesen született az nagyjából így viszonyul a problémákhoz is. Átcsúszik a helyzeteken, még akkor is, ha a rés szűk.
Akit viszont fogóval téptek ki az anyaméh védőburkából, teszem azt egy orvos kénye kedve miatt, mert éppen úgy hozta úri kedve, hogy előbb hazamenjen és nem kívánt éjszaka újra bejönni a kórházba, az mindíg sarokbaszorítottnak érzi magát a problémákkal szemben.

Ez nem tűnik elsőre túlzottan jó hírnek, pedig nagyjából az, ha belegondolunk, hogy innetől kezdve tudjuk, mi a bibi, és ha akarjuk meg is változtathatjuk. Már nem érezzük eleve elrendelésnek a hozzáállásunkat, hanem egyfajta "szövődménynek". A jó hír az, hogy mostantól elkezdhetünk élni.
Ha fáradtnak érzed magad, csak mert a főnök ma is leüvöltötte a fejedet és ettől kb olyan lettél, mint az üresre facsart citrom, akkor tudod, hogy egyedül te tudsz ezen változtatni.
Persze néha nem könnyű és nem is megy gyorsan. Különben is. A legtöbb dologról, ami gyorsan megy (lásd : multi cégek terjeszkedése, politikusok meggazdagodása) tudni lehet, hogy nem teljesen egyenes úton történik. Viszont a lassan járj tovább élsz el itt is érvényes. A változásokhoz idő és türelem kell. Légy magaddal türelmes és hagyj időt! Mindig, mindenre. Aki halogat, az nem hülye csak bátortalan. Ha a bátortalan gyereket ledorongolják, még bátortalanabb lesz. Ez tehát nem valami jó ötlet. Ne ócsároljuk magunkat, tehát, hogy bénák, életképtelenek és anyámasszony katonái vagyunk. Nem kell túl mélyre ásnom egyikünk múltjában sem, hogy feltépett és elmérgedt sebekre leljek, hála apu és anyu jótékony munkálkodásának, vagy akár egy tanár vagy a szomszéd néni éles elméjű megjegyzéseinek.
A dolog nyitja mindig az önismeretben van.

Üdvözlet

Üdvözöllek a napi problémákkal, társadalmi, egészségügyi és szociális problémákkal foglalkozó blogomban!
Minden, ami emberi -igyekszem rendszeresen felvetni és választ is keresni a napi gondokra.