Születés

Ugyanúgy élünk, ahogy megszülettünk. Aki gyorsan és komplikációmentesen született az nagyjából így viszonyul a problémákhoz is. Átcsúszik a helyzeteken, még akkor is, ha a rés szűk.
Akit viszont fogóval téptek ki az anyaméh védőburkából, teszem azt egy orvos kénye kedve miatt, mert éppen úgy hozta úri kedve, hogy előbb hazamenjen és nem kívánt éjszaka újra bejönni a kórházba, az mindíg sarokbaszorítottnak érzi magát a problémákkal szemben.

Ez nem tűnik elsőre túlzottan jó hírnek, pedig nagyjából az, ha belegondolunk, hogy innetől kezdve tudjuk, mi a bibi, és ha akarjuk meg is változtathatjuk. Már nem érezzük eleve elrendelésnek a hozzáállásunkat, hanem egyfajta "szövődménynek". A jó hír az, hogy mostantól elkezdhetünk élni.
Ha fáradtnak érzed magad, csak mert a főnök ma is leüvöltötte a fejedet és ettől kb olyan lettél, mint az üresre facsart citrom, akkor tudod, hogy egyedül te tudsz ezen változtatni.
Persze néha nem könnyű és nem is megy gyorsan. Különben is. A legtöbb dologról, ami gyorsan megy (lásd : multi cégek terjeszkedése, politikusok meggazdagodása) tudni lehet, hogy nem teljesen egyenes úton történik. Viszont a lassan járj tovább élsz el itt is érvényes. A változásokhoz idő és türelem kell. Légy magaddal türelmes és hagyj időt! Mindig, mindenre. Aki halogat, az nem hülye csak bátortalan. Ha a bátortalan gyereket ledorongolják, még bátortalanabb lesz. Ez tehát nem valami jó ötlet. Ne ócsároljuk magunkat, tehát, hogy bénák, életképtelenek és anyámasszony katonái vagyunk. Nem kell túl mélyre ásnom egyikünk múltjában sem, hogy feltépett és elmérgedt sebekre leljek, hála apu és anyu jótékony munkálkodásának, vagy akár egy tanár vagy a szomszéd néni éles elméjű megjegyzéseinek.
A dolog nyitja mindig az önismeretben van.