A politikusok szapulása tantárgy

Sokan és sokféleképpen nem értünk egyet mindazzal, amit a felső vezetés tesz, mond...írhatnám, hogy gondol, de nem tekintem magam gondolatolvasónak.
Javaslok egy gondolatkísérletet?
Tegyük fel Orbán Viktor holnaptól Nelson Mandela lelkületével hordozza vállain az országot, és ilyen felelősséggel teszi, amit tesz.

Az első, ami eszembe jut, hogy Mandela 27 éven át börtönben ült. Egy ember, aki 27 évet tölt el egy háromszor három méteres cellában, és napközben néha kicsit kiviszik követ törni. Egy ember, aki mindent és mindenkit feláldozott azért az eszméért, amben hitt: hogy minden ember egyenlő. Megtehette volna, hogy inkább a családja foglalkoztatja, és azt mondja: ÁÁ, nem is olyan fontos ez a minden ember egyenlősdi, inkább keresek egy kis  pénzt, mert a gyerek éhes. De bizony nem ezzel törődött. Mi lett az eredmény? A lányával való kapcsolata finoman szólva megromlott. A feleségét elvesztette. 27 év, a legtermékenyebb felnőtt korból! Ki bírná ki? Csakhogy enélkül nem lett volna Mandela az, aki. 27 év alatt az ember vagy megőrül vagy megvilágosdik. Mandela az utóbbit választotta. Rájött, hogy csak egyetlen gyógyszer létezik mindarra, ami történt: a megbocsájtás. A megbocsájtás alapja viszont a szeretetteljes megértés és megismerés. Ezért akart mindenkiről mindent tudni. Hogy megértse a motivációkat, a mozgatórugókat. Ez nagyon fontos. Egyáltalán nem ugyanaz lesz a véleményem a tolvaj szomszédról, ha tudom, hogy egész gyermekkorában megalázták, megverték, és csak akkor kapott enni, ha valamit sikerült ellopnia és estére hazahoznia. De ezt soha nem fogom megtudni, ha nem érdeklődöm, ha nem akarom megismerni. Ha félek, és tele vagyok előítéletekkel, és legfőképpen, ha nincsen semmiféle hitem.  Mandela tudta, hogy senki sem jobb vagy rosszabb, sem képességekben, sem moralitásban. Egyesek eljátszhatják a szentet a nyilvánosság előtt, de az igazi tisztaság valahol egészen máshol kezdődik. Mandela tudta, hogy  mindegy, hogy zsidók, feketék, svábok, vagy valami teljesen visszakövethetetlen keveréke vagyunk néhány nemezetségnek, amit aztán pont annak nevezek, aminek akarok. Ha 200 éve mindenkim itt él, már magyar vagyok? Nem? Mennyi kell? Ötszáz év? Ha közben becsúszott egy zsidó feleség, végem? Nem attól leszek magyar, hogy miként hordozom ezt  a szívemben? Mitől lesz valaki magyar?
Mandela nem attól volt jobban dél-afrikai, mint az ott élő Holland hódítók leszármazottai, hogy már a jégkorszakban is ott laktak az ősei, hanem attól, hogy annyira szerette azt az országot, és a benne élő népet, hogy soha többé nem tett különbséget őslakos és betelepült között.
Mire lenne szükség, hogy Magyarország bármikori vezetőjében megszülessen egy olyan mértékű hazaszeretet, hogy ha kell a saját előjogairól vagy fizetéséről is lemondjon, mint Mandela tette?
Mandela azt mondta: Párdon, azt hiszem túl sokat keresek, ennyire nincsen szükségem.
Ez nem jelenetette azt, hogy lemondott volna a neki járó helikopterről, lakosztályról, vagy testőrségről, akik nem mellesleg minden hajnalban vele futottak. Értitek! Nem teniszezni ment a harwardos ivócimboráival, hanem futott, vagy sétált minden reggel. És ezt az időt arra használta fel, hogy megérdeklődje a mellette sétálgató testőreitől, hogy hogy van, és mi van a beteg kislányával, leérettségizett-e a fia. Stb.
Mandela is eldöntötte, hogy ki és mi fontosabb vagy kevésbé fontos az ország előrejutásának szempontjából. De amikor a hozzá közel álló emberek felrótták neki, hogy bratyizik az ellenséggel, mert megtartotta az előző rendszer testőrségét is, akkor elmagyarázta a barátainak, hogy vagy itt és most kezdjük el a megbocsátást, vagy mi is csak beállunk a sorba és harcolni kezdünk az úgynevezett ellenséggel, aki valójában a szomszédunk, akinek a gyermeke a gyermekünk osztálytársa, és az ország darabokra hullik.

Nos kérem, bármennyire fáj ezt mondanom, Magyarország valóban darabokra kezd hullani. De ezért nem elsősorban Orbán Viktor vagy  csapata a felelős, hanem mi magunk. És nem azért, mert hagyjuk, hogy így legyen és nem csinálunk palotaforradalmat, hogy előzzük a zsarnokokat, hanem azért, mert nem tartjuk be az örök kozmikus törvényt: kezd a  saját házad táján. Itt és most szeress! Itt és most bocsáss meg! Az anyádnak, a szomszédnak, a rosszakaróidnak. Mert amíg egymással torzsalkodunk, addig semmit nem vethetünk a vezetőink szemére. Egy csapat marakodó majmot senki nem tud jobban vezérelni. MÁRPEDIG MINDENKINEK OLYAN VEZETŐ JUT, AMILYEN Ő MAGA.  Ha magunkon javítunk, ha magunkat fejlődésre serkentük, a körülmények meg fognak változni.
Svájcban nem azért nem kell eladó néhány üzletbe, mert a vezetők őrt állnak, nehogy valaki ellopjon valamit, hanem mert a kisemberek büszkék arra a morális szintre, amit ez képvisel, és maguk őrzik maguktól a békét, nem egymástól védve, hanem egymásért önuralmat gyakorolva.
Tedd fel magadnak a kérdést: Ha Magyarország vezetője lennél, te tudnád jobban csinálni? Tudnál bánni a haszonlesőkkel, akik mögött tömegek állnak, és csak a haszon egy részéért hajlandók mögéd sorakozni? Tudnál bánni az intrikázókkal,  a roszszindulatú pletykák terjesztőivel? Hogy reagálnál egy olyan újságírói fogásra, hogy : "Tagadja-e, hogy csalja a feleségét, meglopja a polgárokat, stb?"  A szavak felszabadíthatnak és besározhatnak. Tudjuk mit jelent a média középpontjában állni. Ha fingani sem tudsz anélkül, hogy valamelyik lesipuskás meg ne írná. Ha nem adhatod nőül úgy a lányodat, hogy ne azon csámcsogjon az egész ország. Igen, van hogy túlzásokba esünk. De ha a te lányodról van szó, és mindent megengedhetnél magadnak, te meddig mennél el?
Mandela azért nem ezt tette, mert ott volt mögötte az a bizonyos 27év. A szenvedés változtatta meg. A belső nyugalom, a belső kincsek, a belső béke tette lehetővé, hogy mindezt kívül is megvalósíthassa. Amíg belül nincs, semmi sem lesz kívül. Csak ugyanaz a harc, a védekezés, a támadás,. Mert amint bent, úgy kint.
De ez a tövény ránk pontosan úgy vonatkozik. Ha egy pereskedő szomszéd mellé költözöl, aki folyton feljelent, ha tüsszentesz, ha rossz helyen parkolsz, vagy nincs póráz a kutyádon, tedd fel a kérdést: Hol vagyok én ilyen? Mit üzen mindez nekem? Kinek akarok én rosszat?
Megdöbbentő, amikor kiderül mennyi mennyi ember van a bögyömben, akár fellépek ellenük, akár nem. Néha a legközelebbi hozzátartozók!
Amikor, mint kisember (persze senki sem kisember, csak ezzel áltatjuk magunkat) végezzük a dolgunkat, mi pártatlanok vagyunk? Mi nem a barátainknak adjuk a legszebb húst, nem nekik szólunk előszőr ha leárazás van? Nem az ő verseskötetüket akarjuk kiadni?
Majd ha ezekre nemmel válaszolunk, akkor elkezdhetünk feljebb gondolkodni.

Új oktatási tervek - Alattvalók iskolái

 Korábban, a rendszerváltást követően "elindult egy fordulat a pedagógiai gondolkodásban, ami megfelelt a világtendenciáknak". Figyeltek rá a szülők, hogy a gyermekük ne kerüljön túl korán iskolába, és minél tovább ovodában tartották, mert kezdték megérezni annak jelentőségét, amit úgy nevezhetnénk, hogy családi burok. A gyermeki intelligencia fejlesztésének kérdését eldönteni nagyon nehéz egy olyan emberismeret hiányában, amely valós képet lenne képes adni arról, miképpen fejlődik valójában a gyermek, mikor lesz érett erre vagy arra a tantárgyra, vagy tudásra, mikorra kell mindenképpen elsajátítania ezt vagy azt a képeséget, legyen az olvasás, írás vagy számolás. Ma már kezdik kapisgálni páran, hogy a tudásanyag korlátlan töltögetése az aprócska fejekbe rettenetes károkat okoz a lélekben, és felnőtt korra már fizikai betegségekben is manifesztálódhat, kezdve a pszichés betegségektől egészen a szívproblémákig.
" Az a baj, hogy most nem az a fő kérdés, hogyan vezessük el a gyermeket a világhoz, hanem az, hogy mi mit akarunk neki elmondani. Mérei Ferenc azt mondta, kétféle iskolarendszer van, a gyerekközpontú és az intézményközpontú, az első a demokráciák iskolája, a második a diktatúráké, amely megmondja, hogy ki legyél, milyen legyél és mit csinálj. Most ez utóbbit építik. Az ilyen iskola állampolgárokat nem tud nevelni, csak alattvalókat." Amikor rettegő gyermekek lepik  el a padokat, amikor a tanári visszaélések megsokasodnak, amikor a gyermek kiszolgáltatottá válik egy dilettáns rendszerben, amikor az oktatás gazdasági emberek kezébe kerül, akkor tudhatjuk, hogy az Ország jövője késélen táncol. A teljes bukás felé sodródó nemzet, szabadságvesztetten prédájává válhat bármely hatalom törekvéseinek.
Vajon mi a valós célja egy ilyenfukú visszalépésnek, merthogy "a mostani intézkedések mind visszalépést jelentenek, és ha én is demagóg szeretnék lenni, azt mondanám: nemzeti katasztrófa felé haladunk" - mondja Vekerdy Tamás.
Rossz pedagógusok mindig voltak, vannak és lesznek. De hál'istennek éppígy minden rendszerben kifejlődnek a csodák: a jó pedagógusok, akik rendszerfüggetlenül éreznek rá a tanítás és nevelés időtlen alaptörvényeire: a gyermek megismerésére és szeretetére.
A pedagógusok önismeretének mai állapota szinte lehetetlenné teszi, hogy felismerjék, mennyire nem az történik a gyermekkel, amire valójában szüksége van ahhoz, ami az iagzi cél eléréséhez kell. Hogy mi ez? "Az önértékelés, öntudat, önérzet, és nnak átélése, hogy „képes vagyok” valamit megcsinálni." Hogy Bármire képes vagyok, ha ahhoz igazi motivációm van. A buktatásos rendszer mindent erősít csak nem az önmagunkban való hitet.
Sokan félnek az alternatív iskolák által képviselt oktatási elvektől mondván, hogy lehetetlen onnan bejutni az egyetemekre. Ennek persze erősen ellentmond a gyakorlat, de ez már nem sokakat érdekel.
Mihály Ottó szerint: Az az iskola, amelyik három hét alatt nem tudja biztosítani a bármelyik másik iskolából jött gyereknek, hogy beilleszkedjen, magáról állítja ki a legnagyobb szegénységi bizonyítványt.
Nehéz elviselni persze - főleg iskolai szinten - az alakalmatlanságot és annak hosszútávú következtetéseit. Ezek hiánya okozza a rengeteg következetlenséget, a felesleges erőszakot és szigort, a tanári visszaéléseket. Ezek nagy százalékának oka az alkalmasság és valós ismeretek hiánya,. Mindig egyszerűbb a gyermeket neveletlennek és rossznak beállítani, mint szembenézni a saját sárkányainkkal.
Azok akik a székekből irányítva most központosítják és ezáltal gyakorlatilag ellehetetlenítik a gyermek és emberközpontú oktatást, vajon kinek a hosszútávú céljait követik és szolgálják. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy sem az Állam sem a gyermekek érdekeit nem. De akkor kiét?
"Nem igaz, hogy ha nincs tanterv, kitör a káosz. Vizsgálták a kérdést és kiderült: azonos kultúrkörbe tartozó tanárok tanterv nélkül is „azonos” anyagot tanítanak, ami a leglényegesebb kérdéseket, a súlypontokat illeti. Magyarországon senkinél nem fog kimaradni például Petőfi vagy Arany János. A tantervközpontú gondolkodás nem más, mint eszköz a központi hatalom érvényesítésére." Mindez érdemes az egyéni továbbgondolásra.

A vízhez való jog, alapvető emberi jog. Ezt most elvennék tőlünk

A víz élet. Étel nélkül akár 40-60 napig is életben maradunk. Víz nélkül jó, ha három napig.
A csapvíz, amelyet kénytelenek vagyunk meginni, bár egyes orvosok szerint jó, ha kocsimosásra alkalmas, már így sem alapvető jogunk. Már most is fizetünk a vízért. De ez most súlyosodni készül. Az EU el akarja adni a jogokat Európa vízkészletére. Ez olyan lavinát indít el, amire még azok sem készültek fel, akik 2021-re világvégét vártak.
A teljes rabszolgaság is így indul. Apró lépésekben. Már azon sem vagyunk felháborodva, hogy fizetnünk kell a vízért, mert ugyebár ez rendben van, hiszen a Vízművek az, aki kiépítette a vízcsatornákat és gondoskodik róla, hogy ha itthon kinyitom a csapot, abból mindig follyon a víz. És ez nagyjából meg is történik.
Az az aprócska szépséghiba, hogy miféle víz jön a csapból, már túl kevés embert érdekel. És akkor még csak a víz fizikai összetevőiről szóltam. A klór olyan fokú mennyiségéről, hogy ha a gyerekem megfürdik, olyan szaga lesz, mintha uszodában járt volna. Hogy a vízcsöveket nem tartják igazán karban. Itt ott kicsit ereszt, Ez az belefolyik. Kit izgat. Lent megy a föld alatt, ahol a szennyvíz is, meg a mérgek, amelyeket mindenki a földjébe enged, tekintet nélkül a hosszútávú környezeti következményekre. Azt hisszük a bio-termesztés csak egy divatirányzat, és csak arra jó, hogy a sok gazdag kielégíthesse a hobbiját. De mindenki, aki látta a Schindler listája című filmet, tudja, hogy aki csak egyetlen embert megment, a világot menti meg. Aki egyetlen talpalatnyi földet megóv a mérgektől, a világot menti meg.
Mi kisemberek, folyton arra hivatkozunk, hogy túl kicsik vagyunk, és a nagyok és erősek kell, hogy jók legyenek, nekik kell megmenteni a Földet.
DE EZ NEM IGAZ! Senki más nem menthet meg se földet, sem embert, csak te meg én, és az összes kisember egyenként. Nincsen olyan, hogy multi cég, vagy állam. Mindenhol EMBEREK döntenek. Az egy más kérdés, milyen erkölcsi szinten vannak az adott emberek, és mennyi bennük a belátás, a jószándék, a józanság és az objektív ítélőképesség a hosszútávú következményeket illetően. De egy biztos. Mi engedjük meg nekik, hogy azt tegyék, amit tesznek. Minden egyes pillanatban, amikor nem gondolkodunk felelősen, amikor belenyugszunk, amikor megalkuszunk a körülményekkel, és nem változtatunk MAGUNKON, hogy azzal egyre jobbá tegyük a világot,
Mindaddig, amig nem tesszük fel a kérdést, hogy mi a fenét keresünk ezen a bolygón, semmi sem fog történni. Aki nem kutatja, ki ő és honnan jön, akit nem érdekel, hová tart és miért van itt, annak elhomályosult elmélyének kusza erdelyében az garázdálkodik virtuális fejszéjével, akinek kedve szottyan.
Ilyen a víz-ügy is.
Vagy észbe kapunk végre, és elkezdjük megbecsülni a vízet, elkezdjük felfogni, mit is jelent számunkra az a tény, hogy a testünknek több mint háromnegyede vízből áll, hogy egyes orvosok szerint a fejfájások 90%-a kizárólag a vízhiányon alapszik, hogy egy pohár vízzel oldható a stressz, stb, vagy bizony előfordulhat, hogy eladják alólunk a csermelyeket, a forrásokat, lezárják és körbekerítik a természetes tiszta vízlelőhelyeket és akkor megtudjuk, milyen a földi pokol.

Túlsúlyos Asszonyok, Férfiak! Kezdjünk el élni!

Mi a gondom? Kedves túlsúlyos fajtársaim! Hát éppen ez! Ahogy te is, én is kipróbáltam már mindent, ami az ég alatt fellelhető, hogy lefogyjak. Sokmindenre rádumáltak, a különböző csoda fogyasztó piruláktól a csodadiétákig, a tornakazettákig, a személyi edzőig. Talán nem fog meglepni, de nem fogytam le.
GONDOLKODTAM, SÍRTAM, FOGADKOZTAM, MIT SEM ÉRT.  Maradtam, akivé lettem. Pontosabban - és itt jön az, amire rájöttem, bár kicsit nehezen - lettem, amivé lenni akartam.
És ekkor rájöttem, hogy nincsen recept. Annyira csodálatos lények vagyunk, oly különbözőek, és annyira szépek, bárhogyan is nézünk ki, hogy senki a világon meg nem mondhatja nekünk a titkos receptet a fogyáshoz, mert a titok kulcsa egyes egyedül bennünk van. Összetett lényünk - testünk, lelkünk és szellemünk - minden kis része sajátosan csak ránk jellemző módon él és keresi önmagát, feladatát, társát ebben a világban.
Céllal érkeztünk. Mindenki más céllal. Ezt a célt kell megtalálnunk ahhoz, hogy pontosan azzá válhassunk, akivé lennünk adatik, amiért ide érkeztünk. Egy materialistának ezek talán merőben elfogadhatatlan gondolatok, de hál istennek nem vagyunk egyformák,- többek között ebben sem - így nem szükséges velem egyetérteni.
Én mindenesetre belevágok ebbe a kalandba! Aki velem tart, megélheti majd saját, csak neki szánt, rá váró kalandját. Aki velem tart ne azért tartson velem, hogy azt tegye, amit én, mert ez az én utam. Az egyetlen, ami közös, az maga a szándék: be akarom járni az utamat. A saját kalandomat, a saját sorsomat akarom élni, nem valaki másét, a páromét, a gyermekemét vagy egy ki tudja melyik országban lebzselő narkón élő filmsztárét.
Hogyan is kezdhetünk hozzá mindehhez?
Ez a a nap, és lehet, hogy még jópár következő a feltérképezés ideje:
Ki vagyok én?
Üljünk le, te meg én, és mindenki töprengjen el egy kicsit: Ki vagyok én?
Mindenki a maga válaszára vár. Neked nem jó az enyém, nekem nem jó a tiéd.
Mi a te válaszod?

A focit támogatni kell. Minimum hét nullával.

Mi a gondom? Rájöttem, hogy rossz sportot választottam. Én marha elkezdtem futni, meg biciklizni. Pedig fociznom kellene. Magyarországon tényleg nem futnak sokan. De annál biztosan többen, mint ahányan fociznak. Arról már nem is beszélve, hogy mennyivel több futónk vagy bringásunk hoz  érmet nemzetközi versenyekről, mint ahány focista. Nem, annál is többször, mint ahányan egy pályán egyáltalán fociznak.
Most jövök rá, miért kapott 15,9 milliárd forintot idén a labdarugás tőlem, meg tőled meg a többi adófizetőtől! Azért mert eredményesen eltartják magukat, és ezt a tendenciát támogatni kell. Ők maguktól is megélnének, bizony, akkor is ha senki nem támogatná őket, mert szépek, tehetségesek, kreatívak és értenek a gazdálkodáshoz. Nem élnek fényűzően, hanem visszafogottan, csak két mezük van, és nem kocsira meg luxusra költik a 15.9 milliárdot, hanem labdára, meg fűnyírásra a pályákon. Meg arra, hogy megteremtsék a focistáknak az edzéshez szükséges ideális körülményeket, mert itthon nem tudnának olyan eredményesen felkészülni, mint Uruguay-ban vagy Hawaii-on. Látszik is az eredményeiken, a felkészülés!  Most jövök rá! Nyilván a szurkolókat is a focisták közé sorolták. Mert a szurkolóink legalább eredményesek. Világszerte híresek vandalizmusukról, durvaságukról és a magyar nyelv iránti fogékonyságukról, kreatív nyelvujító tehetségükről.
Ez az intézkedés is bizonyítja, mennyire rendben van a gazdaság! A kormány bölcs finanszírozásai, költségelosztása, mellyel unos úntalan megmutatja nekünk, mire kell költeni, amikor nincs mit enni. Focira és golfpályára! A golfpálya nagyon fontos! Mondtam is reggel a hőzöngő kamasz gyermekemnek, amikor kiakadt a száraz kenyér miatt, hogy ne lázadjon a közalkalmazotti fizetések miatt, amiből egy orvosnak vagy egy tanárnak kell megélnie, és eltartania két, három gyermeket, mert lesz golfpályánk és biztosítva van a fociutánpótlás is. És mit fognak gondolni rólunk a gazdag külföldiek, amikor idejönnek nyaralni, és meglátnak minket az utcán koldulni, ha még golfpályánk sincs? Na ez már tényleg tűrhetetlen lenne!
A gyerekem ugyan nem akar focizni, de úgy tűnik kénytelen lesz, mert a triatlon nem igazán támogatott sport.
Én is amellett vagyok, hogy Magyarországnak úgy is túl sok az erdője, túl tiszta a levegője, irtsunk ki néhány hektár erdőt, legyen a helyén golfpálya, és a kiirtott erdőkből építsünk stadiont eredményes focistáinknak, akik évek óta minden évben megnyernek legalább egy meccset egymás ellen itthon.

Vegán húspótlás: szejtán és "halrudacskák"

Vegánok és egészségükre figyelők kapaszkodjanak!  Itt az új halszelet vega módra!

Sütögetem a szokásos mennyei finom sült hús jellegű szejtán szeletkéimet, amikor egyszer csak a pillantásom arra a gusztustalan zöldes-kékes porra esik, amit a minap gyártottam AFA alga tablettából, mert a kisebbik gyermekem algamániás, és abból készítettem neki algalevest. ( Porrá őröltem és belekeveretem a levesporral készült levesbe. Mennyei! )
Visszatérve a halszelethez. Ha a szejtánszeleteket egy napra AFA alga poros olajba pácolod, és másnap olajban mindkét oldalát finom ropogósra pirítod, a legffinomabb halrudacskák is elbújhatnak megette. Meg is ettük.

Ha nem tudod, hogyan kell omlós, finom ízű, nem rágós, nem szétesős, nem ízetlen szejtánt készíteni porból, azt is elárulom!

fél kg szejtánborba keversz:
3 ek zabpelyhet
2 ek sörélesztő pelyhet
2 ek puffasztott quinoát
a kedvenc fűszereidet (én többnyire teszek bele: borsot, piros paprikát, szerecsendiót, majorannát, esetleg mexikóu fűszerkeveréket, vagy egy kevés curry-t, stb.
 Attól függ, milyen ízűt szeretnék
sót
Amit nem teszel bele por-korában, azt úgy számítsd, mintha bele sem tetted volna. A szejtánt nagyjából hidegen hagyja mindaz, amit azután teszel hozzá, hogy ráöntötted a vizet.

Vizet melegítesz és teszel bele levesport. (Ha nátrium glutamát van a levesporodban, akkor ne a levesbe tedd, hanem a szemétbe és vegyél másikat.) Ha a levesporos víz meleg, ráöntöd a jól elkevert szejtánporba, amibe ugyebár előzőleg eloszlattad a már felsorolt összetevőket. Gyors mozdulatokkal elkevered benne a vizet. Ha kevés, tehetsz hozzá még egy kevés hideg vizet. Fontos a gyorsaság, mert a szejtán nem mozdul többé, ha víz éri, és ha nem vagy gyors, akkor imitt-amott kemény lesz vagy tűl lágy.
A kész masszát forrásban lévő vízbe teszem nagy maroknyi gombócokra szedve, hogy hamarabb megfőjön. Kicsiben kezelhetőbb is.
Kb 40 percig fő, letakarva közepes lángon. Ezután mindent csinálhatsz vele, amit egy husival is tehetsz. Felvéghatod, panírozhatod, kisütheted, grillezheted, piríthatod, darálhatod, felkockázhatod stb.

Jó étvágyat!

Korrupció Magyarországon? Semmiképp!

Mi a gondom?

Nincsen gondom. Kész szerencse, hogy Magyarországra születtem, ahol a korrupciónak nyoma sincs, a politikusok tiszták, mindenki egy erkölcsi mellszobor. Nem úgy, mint a volt mongol elnök, aki mindenféle bankon keresztül több tízmillió dollárt mosott tisztára.

Meg vagyok győződve arról, hogy az a tény, hogy egyre rosszabbul élünk, de a politikusaink egyre jobban, semmi esetre sem utal semmilyen hasonló helyzetre az említett mongol esettel. Viktor kijelentette, hogy a gazdaságunk virágzik, és ha bevarrtam a cipőm orrát, és hoztam egy kis elhullott gallyat valahonnan az erdőből, hogy megmelegedjek egy elhagyatott erdőszélen, azonnal megünneplem a neves bejelentést egy pohár chlórban és más vegyszerekben gazdag csapvízzel.

Istenem! Milyen megnyugtató tudni, hogy az ország amelyben tönkremegyek, virágzik! Hiszem, hogy a gazdaság virágzásának egyik legbiztosabb jele, hogy a nyugdíjasoknak már nincs szükségük a tizenharmadik havi fizetésükre sem, mert annyival jobban állnak. Gyanítom, hogy tömegtüntetés során, maguk kérték a megalázó fizetéskiegészítés megszüntetését, mondván, hogy nem csőlakók ők, akiknek segélyre lenne szükségük. Büszke magyar állampolgárok mind, akik a maguk 18.200 forintjából fényűzően megélnek! Már hogy is lehetne gondom! Ha egyszer én is békés nyúgdíjas éveimet fogom élni, nem is kétséges, kire szavazok majd!