Karácsony
Olyan nehéz valóban karácsonyi hangulatot teremteni! Olyan üresek a szívek! Csak ajándékozunk! Jó esetben valami olyat, amire a másik vágyik, rosszabb esetben a számunkra feleslegesnek bizonyult baromságokat passzoljuk el abban a reményben, hogy letudtuk az ajándékot és abban az álhitben, hogy a másik majd örül. De nem örül. Sokszor az egész ünnep már csak teher. Rengeteg pénz kidobása az ablakon. Rohangálás a multikhoz kajáért és cifraságokért, amivel műanyagba öltöztetjük az otthonunknak nevezett átmeneti szállást.
Télapók lógnak mindenütt a tetőkön, némelyikbe belekapott a szél és a zsinórral a nyaka körül, mint egy születése közben kínhalált halt apró lucifer leng a szélben, neki-neki csapódva a cserepeknek, vagy a terasz szélének.
Százszámra vásároljuk a süteménynek nevezett műanyag-cukor keverékeket, és megveszünk szinte mindent, amit azzal a szlogennel adnak el nekünk, hogy akciós. Akciós a száj- és körömfájásban megdöglött marha bele, amiből majd szenteste lakmásrozzuk a bele töltött felpuffadt májat és vért, némi rizzsel elkeverve. Pulykát és káposztát falunk és mindenki hízik legalább öt kilót, mintha semmi másról nem szólna az ünnep, csak hogy ki tud többet falni, nyelni és ki bírja jobban az alkoholt.
Mi az ünnep valójában? Hova tűnt? Hová tűnt a valódi áhítat, a béke, az öröm, a fény? Miért hisszük, hogy a százezerszámra leölt fenyőfák, hazahurcolva majd kihajítva emelik az ünnep fényét? Hová tűnt a szeretet? Mibe rejtőzött? Miért ennyire üresek az emberi szívek?
E tűnődések közepette felfigyelek rá, hogy a kisfiam az ablakot bámulja. Csak ül, mint aki 3d-s filmet néz a cineplexben. A madarakat nézi. Szemében apró mosoly bujkál. A Madarak az ablak elé akasztott kosárból szemezgetik a magokat. Ki-be szálldosnak, és olyan vidáman falatoznak, mint ha hétfogásos vacsorára lennének hivatalosak. Pedig csak egy pár szem mag. A kisfiam teljesen elvarázsolva figyeli a röptüket a bokor és a kosár között. Nincs veszekedés, nincs felhalmozás, nincs pazarlás. Az ég madarai.... Mit is mond Jézus? Az ég madarai. Akikről a Jóisten gondoskodik. Van mit enniük, van hol álomra hajtaniuk a fejüket és a felhők fölé emelkedő nap csipkedi finoman a tollukat. Vidáman ébrednek,, vidáman élnek. Nekik mindig Karácsony van. Minden nap újra születnek, és minden este újra meghalnak, hogy másnap feltámadjanak.
