2013. január 30., szerda

Új oktatási tervek - Alattvalók iskolái

 Korábban, a rendszerváltást követően "elindult egy fordulat a pedagógiai gondolkodásban, ami megfelelt a világtendenciáknak". Figyeltek rá a szülők, hogy a gyermekük ne kerüljön túl korán iskolába, és minél tovább ovodában tartották, mert kezdték megérezni annak jelentőségét, amit úgy nevezhetnénk, hogy családi burok. A gyermeki intelligencia fejlesztésének kérdését eldönteni nagyon nehéz egy olyan emberismeret hiányában, amely valós képet lenne képes adni arról, miképpen fejlődik valójában a gyermek, mikor lesz érett erre vagy arra a tantárgyra, vagy tudásra, mikorra kell mindenképpen elsajátítania ezt vagy azt a képeséget, legyen az olvasás, írás vagy számolás. Ma már kezdik kapisgálni páran, hogy a tudásanyag korlátlan töltögetése az aprócska fejekbe rettenetes károkat okoz a lélekben, és felnőtt korra már fizikai betegségekben is manifesztálódhat, kezdve a pszichés betegségektől egészen a szívproblémákig.
" Az a baj, hogy most nem az a fő kérdés, hogyan vezessük el a gyermeket a világhoz, hanem az, hogy mi mit akarunk neki elmondani. Mérei Ferenc azt mondta, kétféle iskolarendszer van, a gyerekközpontú és az intézményközpontú, az első a demokráciák iskolája, a második a diktatúráké, amely megmondja, hogy ki legyél, milyen legyél és mit csinálj. Most ez utóbbit építik. Az ilyen iskola állampolgárokat nem tud nevelni, csak alattvalókat." Amikor rettegő gyermekek lepik  el a padokat, amikor a tanári visszaélések megsokasodnak, amikor a gyermek kiszolgáltatottá válik egy dilettáns rendszerben, amikor az oktatás gazdasági emberek kezébe kerül, akkor tudhatjuk, hogy az Ország jövője késélen táncol. A teljes bukás felé sodródó nemzet, szabadságvesztetten prédájává válhat bármely hatalom törekvéseinek.
Vajon mi a valós célja egy ilyenfukú visszalépésnek, merthogy "a mostani intézkedések mind visszalépést jelentenek, és ha én is demagóg szeretnék lenni, azt mondanám: nemzeti katasztrófa felé haladunk" - mondja Vekerdy Tamás.
Rossz pedagógusok mindig voltak, vannak és lesznek. De hál'istennek éppígy minden rendszerben kifejlődnek a csodák: a jó pedagógusok, akik rendszerfüggetlenül éreznek rá a tanítás és nevelés időtlen alaptörvényeire: a gyermek megismerésére és szeretetére.
A pedagógusok önismeretének mai állapota szinte lehetetlenné teszi, hogy felismerjék, mennyire nem az történik a gyermekkel, amire valójában szüksége van ahhoz, ami az iagzi cél eléréséhez kell. Hogy mi ez? "Az önértékelés, öntudat, önérzet, és nnak átélése, hogy „képes vagyok” valamit megcsinálni." Hogy Bármire képes vagyok, ha ahhoz igazi motivációm van. A buktatásos rendszer mindent erősít csak nem az önmagunkban való hitet.
Sokan félnek az alternatív iskolák által képviselt oktatási elvektől mondván, hogy lehetetlen onnan bejutni az egyetemekre. Ennek persze erősen ellentmond a gyakorlat, de ez már nem sokakat érdekel.
Mihály Ottó szerint: Az az iskola, amelyik három hét alatt nem tudja biztosítani a bármelyik másik iskolából jött gyereknek, hogy beilleszkedjen, magáról állítja ki a legnagyobb szegénységi bizonyítványt.
Nehéz elviselni persze - főleg iskolai szinten - az alakalmatlanságot és annak hosszútávú következtetéseit. Ezek hiánya okozza a rengeteg következetlenséget, a felesleges erőszakot és szigort, a tanári visszaéléseket. Ezek nagy százalékának oka az alkalmasság és valós ismeretek hiánya,. Mindig egyszerűbb a gyermeket neveletlennek és rossznak beállítani, mint szembenézni a saját sárkányainkkal.
Azok akik a székekből irányítva most központosítják és ezáltal gyakorlatilag ellehetetlenítik a gyermek és emberközpontú oktatást, vajon kinek a hosszútávú céljait követik és szolgálják. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy sem az Állam sem a gyermekek érdekeit nem. De akkor kiét?
"Nem igaz, hogy ha nincs tanterv, kitör a káosz. Vizsgálták a kérdést és kiderült: azonos kultúrkörbe tartozó tanárok tanterv nélkül is „azonos” anyagot tanítanak, ami a leglényegesebb kérdéseket, a súlypontokat illeti. Magyarországon senkinél nem fog kimaradni például Petőfi vagy Arany János. A tantervközpontú gondolkodás nem más, mint eszköz a központi hatalom érvényesítésére." Mindez érdemes az egyéni továbbgondolásra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése