Az eszem megáll attól, amit egyesek megengednek maguknak a "jó ügy " érdekében!
Történetesen teljesen első kézből ismerem a sztoryt, olyanoktól, akik ott voltak, amikor a kerékpáros elhunyt.Egyik sem mentős vagy erdész!!!
A kerékpáros, aki állítólag gyorsan hajtott, csak azt nem értem, hogy hogyan, amikor épp hegynek felfelé ment, amikor elesett. Egyenes erdei útszakasz, kanyar vagy autó sehol, max 15-el ment, de itt még Armstrong sem ment volna sokkal gyorsabban felfelé. Nem kellett őt külön megtalálni, mert egy csapat túrista szeme láttára esett össze, akik azonnal segíteni próbáltak neki. A férfi egyértelműen rosszul lett és nem csak úgy elesett a kerékpárjával. Nem veszélyeztette sem magát, sem másokat, nem volt részeg, nem sértett semmilyen szabályt, sem erdeit sem morális szabályt, szemben azokkal, akik mindenféle gyorshajtásról hablatyolnak, meg arról, hogy ki is találta meg és mikor jött a mentő.
Azon méláztam, vajon mit gondol most az elhunyt biciklista azokról, akik felhasználva a halálát, saját propagandájukat kívánják erősíteni, vagy elrémíteni másokat attól, hogy a szabad levegőn az erdőben sportoljanak, mozogjanak, mert lám az totál életveszélyes. Mit gondol, mit érez mindennek a láttán? És mit fog gondolni és érezni majd az, aki gátlástalanul felahasznál bármit a céljai elérésének érdekében?
És mit éreznek a családtagok, amikor szerettükkel és a róla szóló valótlan adatokkal van tele a sajtó és minden média. Én elképzeltem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése